"Ahogy a mag befelé forduló, úgy a virág kifelé forduló. A mag befelé, a virág kifelé törekszik. (...) A virág a külső világ felé nyílik meg, s ott szórja szét illatát. Illata pedig a szelek szárnyán eljut a világ legtávolabbi kis zugába is. A virág a világ minden irányába szétszórja azt az energiát, ami a magban rejtőzött. Ő az ajtó. A virágok szabadságra vágynak, pillangók szeretnének lenni, és legszívesebben megszöknének a fáról. Valójában illatuk szélnek eresztésével, ezzel az igen kifinomult módszerrel ezt is teszik. Szabadjára eresztik a fa esszenciáját, lényegét. Így osztják meg lényüket."

Osho

Végzettségem szerint asztalos vagyok, majd a népi kultúra iránti érdeklődésemtől vezérelve 2008 nyarán hosszabb időt töltöttem az alsócsernátoni Haszmann Pál Néprajzi Múzeumban (Felső-Háromszék). A népfőiskolát is üzemeltető Haszmann-család tagjaitól mesterségem alapjait, a motívumkincsek eredetét és különböző technikai fogásokat leshettem el.

Alkotószenvedélyem és a csernátoni élet 2009 nyarán újabb egy hónapos ottlétre csábított, mely idő alatt kezem biztosabbá vált, és melynek elteltével a hagyományok egyre mélyebb ismeretével térhettem haza.

Munkámat itthon is folytatom, és egész évben folyamatosan készítjem tárgyaimat.

Amikor lehetőségem nyílik, vásárokon is kínálom portékáimat, és noha egyelőre az emberek többségének szokatlan az, amivel foglalkozom, remélem, idővel újra a mindennapok részévé válhatnak a hagyományos, faragott bútorok.

A virágok által hordozott üzenet minden magyar szív számára érthető, a jelképek bennünk élnek - épp itt az ideje, hogy felszínre hozzuk az elfeledett tudást.

Köszönöm, hogy megtisztel figyelmével!

Molnár Péter